Az előző fejezetben említést tettem arról, hogy a világ problémája az, hogy valójában két spirituális világ van, amit az emberek egynek hisznek. De mitől válik problémává az, hogy te mit hiszel? A válasz a hologramban rejlik. A tudomány mára eljutott oda, hogy rájött, a fizikai világ nem más, mint egy gigantikus hologram. Mit jelent ez spirituális és gyakorlati értelemben? Ez a kérdés jól tükrözi az ember két agyféltekéjét, ami a kulcsa ennek az egész kérdéskörnek.
Spirituális értelemben minden kérdés istenről szól, ám az ezzel a probléma, hogy ahány dimenzió, mind mást ért ez alatt. Már azzal komoly vitát lehet generálni, ha az ember igyekszik definiálni magát a fogalmat. Sőt, ott vannak még az ateisták is, ami egy dupla csavar a történetben, ugyanis ha tagadod valami-valaki létezését, tulajdonképp megerősíted azt. Annak idején úgy kezdtem ebbe bele, hogy nincs rá bizonyíték, de az ellenkezőjére sem. Szerintem ez az igazi tudományos szemlélet és erre csak egy olyan ember vállalkozhat, aki egyrészről nincs megkeresztelve sem, másrészről komolyan elhatározza, hogy a végére jár ennek.
Ha egyedül kezdesz meditálni és kívül tartod magad mások tanításaitól, szép lassan rájössz arra, ennek az isten-kérdésnek úgy nincs értelme, ahogy addig ezt a kérdést láttad a világban. Ahogy eddig ezt a kérdést láttad a világban, annak csak úgy van értelme, hogy ez az értelem a második spirituális világhoz köthető. Ahhoz, amit az ember hozott létre. De hogyan tud az ember létrehozni ilyesmit? Úgy, hogy a hologramnak van egy tulajdonsága, amit úgy tudnék a legkönnyebben elmagyarázni, hogy amit hiszel, neked az van. A hologram tehát kapcsolatban áll a hiteddel. Ez azt jelenti, hogy nem csak az elme áll interakcióban vele, illetve nem csak az agyad racionális féltekéje, hanem az intuitív is. Erre a legjobb bizonyíték a hipnózis, amiben ha elhiszed azt, hogy a kezedben lévő érme egy izzó fémdarab, megég a kezed. Ennek jó példája az ellenponton a csapaterősítő tréningeken a parázson járás, ahol a hit hatására ennek ellenkezője történik. A hit tehát a hologrammal való kapcsolatod egyik kulcsa. A másik pedig a tudás. A világban elfoglalt helyedet is ez a kettő határozza meg.
Ha hipnózisban megég a kezed attól, hogy elhitted, hogy az egy izzó fémdarab, az közvetlen visszaigazolása annak, amiről egyes vallások és világnézeti filozófiák beszélnek, hogy a világunk nem más, mint illúzió. Ha ezt le akarnám fordítani a mai világunk nyelvére, azt mondanám, a világunk nem más, mint egy olyan holografikus videojáték, amiben benne élsz és játszol. Ez az értelmezés pedig megnyitja az utat ahhoz, hogy belül rendezni tudd az egynek hitt két spirituális valóság problémáját. Ha az első spirituális valóságot keresed, azt csak és kizárólag önmagadban egyedül találod. Amikor elkezdtem fejleszteni a saját spirituális keretrendszeremet, nem is nyúltam ehhez a kérdéshez, csak annyit tettem, hogy biztosítottam azt, a második spirituális világ ne tudjon ebbe beleszólni. De miért és hogyan jött létre ez a második spirituális világ?
Képzelj el egy olyan játékost, aki úgy kerül bele ebbe a videojátékba, hogy minden elfelejt az azon kívüli világból és nem tud semmit a játék jellemzőiről. Ez amúgy egészen pontosan megfelel egy újszülött helyzetének. Ám egy újszülött már egy olyan civilizációba születik, ahol kiskorától kezdve mások magyarázzák neki a világot és ez felgyorsul, amikor iskolába megy. Rengeteg dolgot kell megtanulnia, mire eléri a felnőttkort. Ennek a tudásnak azonban 90%-a mások által felfedezett tudás, amit kénytelen tényként elfogadnia és nem is tehet mást, mert sem ideje, sem kapacitása nincs arra, hogy újra felfedezzen mindent, amit előtte mások az évszázadok során megtettek. Ezzel nincs is gond akkor, ha ez a tudomány bizonyított és ellenőrzött keretei között zajlik, ám a vallás egy egészen más dolog. De hogyan alakultak ki a vallások? Úgy, hogy az akkori ember látott mondjuk egy villámot, amit a magasabb láthatatlan erőknek tulajdonított és amit hitt erről, azt a hologram létrehozta neki. Mivel a hologram létrehozta neki, előbb utóbb felfigyelt bizonyos törvényszerűségekre, amikből aztán komplex vallások születtek. Ha megkérdeznéd tőlem, hogy igaz-e az, amit az egyház állít, arra azt mondanám, ha elhiszed, akkor számodra az.
Amikor az ember megszületik, az agyának azt a féltekéjét használja, ami az intuitív csatornához van bekötve. Felnőttként az ilyen embert varázslónak neveznéd és ezt visszaigazolja mondjuk a természeti népeket övező légkör, akiknek varázserőt tulajdonítanak. Ahogy azonban ez a gyerek elkezd iskolába járni, a vezérlést szép lassan átveszi a másik agyfélteke. Ekkor az történik, hogy azok az agyi cellák, amikhez ez a varázserő köthető, elkezdenek bezáródni és azok a cellák nyílnak meg, amik ahhoz kellenek, hogy később sikeres legyél az életben és arra törekszel, hogy a társadalom elismerjen téged. Semmi más nem történik, mint a hologram alkalmazkodik hozzád és a szándékaidhoz. Ha még mindig olvasod ezt, az arra utal, hogy egyrészről ismét elkezdtél érdeklődni a gyerekként bezáródott celláid iránt, másrészről nem fogadod el azt, amit a spiritualitásról a kiépült intézményrendszereken át hallasz. Ám nem tudhatod, hogy aki ezt írja ki valójában, csak a megérzéseidre tudsz hagyatkozni, paradox módon pont az intuitív agyféltekédet használva. Azaz vagy elhiszed vagy nem. Pont így működnek a vallások és a hologram. Pont így működik ez az élet nevű játék is.
Ha azt mondod, hogy az élet nem játék, akkor tulajdonképp komolyan veszed a játékot. Ha pedig azt, hogy az élet tényleg egy játék, akkor komolytalannak fognak téged tartani az emberek. Ez a logikai paradoxon végig fogja kísérni az utadat, ugyanis ha komolyan veszed a felemelkedést, az együtt jár a racionális agyféltekéd jelentőségének csökkenésével, aminek eredménye az, hogy gyerekké válsz egy felnőtt testében. Mi erre a természetes reakciód? Úgy teszel a felnőttek világában, mintha te is felnőtt lennél, vagyis hazudni fogsz. Átvered őket azért, nehogy hátrány érjen téged amiatt, hogy kezdesz eltérni attól a mintától, amit a társadalmi közmegegyezés normálisnak tekint. Megteheted azt, hogy nem hazudsz nekik és nagy ívben leszarod, mit hisznek rólad az emberek, ám ez csak akkor működik a kényelemben, ha már sikeres vagy és nem függsz senkitől. Mondanám azt, amit bizonyos látók hirdetnek, hogy bolti árufeltöltőként is élhetsz teljes életet, ám ez nem fogja megváltani azt a világot, amit olyanok vezetnek, akik az ehhez szükséges hatalomhoz többnyire érdemtelenül jutottak.
Alapvetően háromféle ember létezik. Az első maga szerzi a különleges képességeit, a másik másoktól jut hozzá, a harmadik a kettőt ötvözi. Ha magad szerzed, az ritkán történik a kényelemben, de meg lehet csinálni, ha gazdag családba születsz. Ezen az úton járva bármikor a tükörbe tudsz nézni anélkül, hogy kénytelen lennél a gátlástalansággal elfojtani azt, amit máskülönben látnál. Elmondhatod, hogy az igaz úton jársz, ám így túl kell élned egy törtető, tisztességtelen világban. Az energiáid tehát erre mennek el. A kereszténység logójában pedig ott a figyelmeztetés, mi vár azokra, akik ezt az igaz utat másoknak is hirdetnék, ami eszedbe ne jusson! A vallás ugyanis ha kapcsolatba kerül a földi hatalommal, a második spirituális világ eszközévé válik, ami nem tűri meg a világában az elsőt. El is jutottunk a második embertípushoz, aki képességeit másoktól szerzi, aminek ára van. Ez az ár te magad vagy. Lesz sikered, hatalmad lesz mások fölött egy olyan intézményrendszerben, ahol a halál (és utána persze a pokol) vár rád, ha meg mered kérdőjelezni az intézményrendszert és annak vezetőit. El is jutottunk a harmadik embertípushoz, aki ezt megteszi.
Az esetemben egy nagy félreértés történt. Nekem eszembe se jutott, hogy része legyek egy spirituális közösségnek, adat- és bizonyítékgyűjtés céljából jártam meg pár ilyen csoportot még kezdőként, hogy eldöntsem, ez az egész ezoterikus világ nem kamu-e. Addig is az egyéni utamat jártam és akkor is azon maradtam, amikor a mesternek leesett, hogy az elején el nem mondott szavai nem vezetnek ahhoz az elfogadáshoz, amire számított. De utólag azt mondom, ha az események nem így történnek, soha nem tanulom ki ilyen szinten a spirituális hadviselést és nem kerülök közel azokhoz a csatornákhoz, ahonnan pánikszerűen lőtték ki a tudatomat az ismeretlenbe. Amivel én megismerkedtem és a mélytransz nevet adtam neki. Ha lenne névjegykártyám, akár három dolgot is ráírhatnék, amik amúgy egyet jelentenek: álomkutató, halálkutató, istenkutató.
A visszatérésemkor elkezdett bennem erősödni azoknak a dolgoknak a fontossága, amik eddig csak a bevételnélküliség okozta civilizációs feszültség formájában jelentkeztek. Két út állhatna előttem, de én szokás szerint egy olyan harmadikon indultam el, amit én taposok ki. Írhatnék baromi jó könyveket, híres lehetnék Amerikában, előadásokat tarthatnék. Ám a gyakorlat azt mutatja, még a legkiválóbb előadásokra is igaz az a mondás, hogy minden csoda három napig tart. Lehetnék szent ember azzal a dimenziószinttel, ami a hátam mögött van, ám téves az a hit, hogy valaki minél magasabb dimenziós, annál több szándékot tud érvényesíteni itt és most. Illetve nem egészen téves, mert amit hiszel, neked az van és ez is ennek az új ösvénynek az alapja. Olyan karrierlehetőségekkel, hogy lehetek nemzetbiztonsági kockázat, de higgyétek el, mindenki jobban jár, ha a diplomáciát részesítjük előnyben a harc helyett. Mert a félreértés oka lehet az is, hogy sokkal jobban megértettem a világot azoknál, akik azt hiszik, hogy a kezükben tartják azt. A következő részben a világ helyreállításával foglalkozom, ugyanis vannak ebben a játékban a nagyobb asztalon olyan szereplők is, akik ez alatt a fizikai sík megszüntetését értik.